8. rész 1/2

     Bár némiképp sajnáltam Julietet, nem tudtam vele teljes mértékben együtt érezni; a boldogság és megkönnyebbülés hurrikánja tombolt bennem, és teljesen magával ragadott. Nagyon, nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam csak megállni, hogy elmosolyodjam.
     - Hogy...tessék? - kérdeztem tettetett értetlenkedéssel, és hátra léptem egyet. Már nagyon kicsi kellett, hogy felsikítsak örömömben.
     - Szakítottam Juliettel. A pillanattól fogva, hogy találkoztunk a koncerten, valahogy vágyódtam utánad. Bevallom, féltékeny és morcos voltam, ugyanis CCnek is tetszettél. - nevetett. - De megmondtam neki, hogy... hát, hogy kopjon le, érted...
 

,,nevetett"

Miközben beszélt, zavartan vakarta a tarkóját, aztán az utolsó szavaknál zsebre vágta a kezét, és félénk pillantással várta a reakciómat. Én léptem kettőt előre, és már nagyon közel voltunk egymáshoz. Nem bírtam magammal; magamhoz rántottam gyakorlatilag, és megcsókoltam.
     Én a pólója nyakát szorongattam, ő pedig átölelt a teletetovált kezével, a másikkal pedig a hajamba túrt. Már nem tudtam visszafogni, és elmosolyodtam. Egy kicsit elszakadtam tőle, és égető űrt éreztem az ajkai helyén. Belenéztem a gyönyörű, kék szemeibe, és mostmár mindkét kezével a derekamat ölelte át. Már nem is érezhettem volna magam boldogabbnak.
     Felajánlotta, hogy hazakísér, én pedig természetesen elfogadtam. Már későre járt az idő, sötét volt, és amúgy sem akartam egyedül menni, ha mehettem Andy mellett is. Megfogta a kezem, és szorosan mellé húzódva gyalogoltam le azt a pár utcát, ami a lakásig van. Túl rövidnek éreztem az utat, és mikor a ház előtt álltunk, szinte képtelen voltam elengedni a barátom kezét. Hm. A barátom. Andy Biersack, a Black Veil Brides frontembere a barátom. Ehhez is nehéz lesz hozzá szoknom, de természetesen nagy örömmel teszem.
     Andy felém fordult, és közel hajolva ismét megcsókolt. Soha, semmi szebbet nem éltem át életemben, mint amit az a pillanat adott. Mikor ismét levegőhöz jutottunk, megszólalt.
     - Ünnepeljük meg magunkat. Menjünk el a Titanium Rose-ba. Egy kis romantikus, gyertyafényes vacsora, tudod. Esetleg holnap este? Holnap péntek van. - mondta, meg se várva, hogy megmondjam, alkalmas-e. Egyértelműnek vette, hogy elmegyünk vacsorázni ebbe az étterembe. Még nem hallottam róla, de ha Andy azt javasolta, akkor biztos csak jó lehet.
     - Rendben. Mondjuk 8kor? - kérdeztem, majd az ajkamba haraptam.
     - Itt leszek érted. - válaszolta, majd elhúzódtunk egymástól. Hirtelen mindent hidegnek és magányosnak éreztem Andy ölelése nélkül. De már elfordult, és elindult a srácokkal közös háza irányába. Mosolyogva megvártam, míg Andy befordul a sarkon, aztán nem törődve azzal, mekkora zajt csapok, felcaplattam hipergyorsaságban a lépcsőn, lusta voltam megvárni a liftet, és rohantam a szobámba. Na ilyenkor jó, ha anyámék valahol máshol vannak.
     Nem érdekelt, hány óra, én azonnal hívtam Sophiát, aki 2 kicsengés után felvette. Szegény, már este 11 volt, és én egy hatalmas sikítással tettem süketté ébresztés gyanánt. Not bad, ezért jövök neki egyel.
     - Mivan, basszameg, elgurult a gyógyszered? Tudod, te hány... - nem hagytam, hogy befejezze.
     - ANDY SZAKÍTOTT MIATTAM JULIETTEL ÉS MOST EGYÜTT VAGYUNK!
     - Öhm, leszbikus vagy?
     - NEM JULIETTEL, TE IDIÓTA! - nevettem. - ANDYVEL! ANDY BIERSACK A PASIM!
     Ezt a kijelentésemet 10 másodperc csend követte, majd én kaptam egy kis süketséget kölcsönbe a bal fülemre. Azt hiszem kvittek vagyunk.
     - HOGY MICSODA?? AZT A ROHADT, EZT NEM HISZEM EL! EZ... Ez... te jó ég... - mondta, és úgy sikoltoztunk örömünkben, mint mikor megtudtuk, hogy megvan a jegyünk a Misfitsre.
    - És holnap vacsorázni megyünk, úgyhogy segítened kell kiválasztani a ruhát!

     Másnap Sophiával elmentünk egy puccos ruhaboltba, ahol kifejezettem ilyen alkalmi ruhadarabokat lehetett kapni, de egész olcsón. A belvárosban, egy bazi nagy plázában volt az üzlet, reggel jött Sophia, motorra pattantunk, és elindultunk. Útközben azon töprengtem, milyen ruha illene az extrém személyiségemhez; végül arra gondoltam, hogyha már a hajam és a sminkem is eltér a megszokottól, a ruha valami konszolidáltabb szépség legyen. Ebben meg is egyeztem magammal, és szinte már vártam, hogy odaérjünk.
     Az ottani eladónak lelkesen ecseteltem a részleteket; első randi az álompasival, és tökéletesen szeretnék kinézni, a hajamat nem fogom össze, a sminkem is a szokásos lesz, tehát extrém megjelenés, nem ártana valami hozzám illő ruha, ami szép, vad, és egyben visszafogott is. Ja, és természetesen fekete. Szegény lánynak nem volt könnyű dolga, de nagyjából negyed óra céltalan keresgélés után kihúzott egy vállfát a többi közül, amin egy fekete csipkéből készült ruhaköltemény várta, hogy felpróbálja valaki. Mondjuk én. Első pillantásra beleszerettem, és hálát adtam az égnek, hogy tökéletesen illet rám.

Kicsengettem a ruháért 40$-t ugyan, de teljesen megérte. Gyönyörű volt, és tökéletes erre az estére. Napközben Sophia nálunk maradt, és mindenféléről beszélgettünk; David kiment valahova külföldre, meglátogatni pár rokont, és Sophia egész jól viseli. Jó, mondjuk már nagyon régóta együtt vannak, és Sophia alapból sem egy féltékeny típus. A ruhát hazaérkezéskor gondosan leterítettem a szobámban, hogy ne legyen rajta gyűrődés, vagy piszok, vagy bármi. Nyomtam rá pár fújást a parfümömből, és visszamentem Sophiához a nappaliba.
     Ebédre rendeltünk pizzát, én viszont utána már nem ettem sokat, egy-két almát esetleg, aztán annyi. Este hatkor már nagyon bezsongtam, de Sophiának volt egy jó ötlete arra, hogyan nyugtassa meg a szívem, ami majd kiugrott az örömtől és az izgatottságtól. Összekapcsolta a telefonját a TV képernyőjével, és egy jógaoktató videót nyomott be. Lefeküdt a földre, és azt mondta, próbáljunk meg jógázni mi is. Nagyon nevettünk, mert bizonyos pozíciókban gyakorlatilag eldőltünk, és felborítottuk egymást. Szinte észre sem vettem, hogy már negyed nyolc van, de mikor feltűnt, elmentem a fürdőszobába megcsinálni az arcom. A hajam először nem akart úgy állni, ahogy kellett volna, de végül sikerült egyenesre vasalni. A sminkemre nagyon büszke voltam, ugyanis nagyon szépre sikeredett. A ruhámra néztem, kifújtam a levegőt, és felvettem a fekete ruhacsodát. A tükörben teljesen elégedett voltam magammal mindaddig, amig el nem kezdtem felfedezni apróbb hibákat magamon. Szerencsére nem volt sok időm búslakodni, ugyanis a nappaliból betrappolt a barátnőm, kezében a mobilommal, amiből az In The End refrénje szólt. Boldogan kaptam ki a kezéből, és próbáltam nyugodt hangsúllyal a telefonba szólni, csak lazán. Természetesen iszonyúan feszült voltam, hiszen már egy szavától is úgy éreztem, beleremeg a föld, annyira dobog a szívem.
     - Szia! - szólt bele iszonyúan dögös, lassú, szexi hangjával, most még meg is toldotta egy kis flörtölő hangsúllyal.
     - Szia! - feleltem, és csak imádkozhattam, hogy ne remegjen a hangom. - Merre vagy?
     - Nemsokára odaérek. Elviselhetetlen volt ez a nap, de végre itt leszel velem. Körülbelül 5 perc.
     - Várlak, szia! - azzal letettem.
     Sophiával egymásra mosolyogtunk, és azt mondta, úgy látja, lassan ideje hazamennie. Megköszönte, hogy itt volt, sok sikert kívánt nekem, és kilépett az ajtón. Vártam, hogy megszólaljon a csengő, és még egyszer végigmentem magamon a szememmel a tükörben. A hajam rendben, sminkem rendben, ruhám rendben. Innen már csak rajtam múlik. Hamarosan ismét rezegni kezdett a telefonom, jelezvén, hogy SMS-t kaptam. Izgatottan nyúltam érte, de hamar lehervadt az arcomról az izgatottság. Csak anyám kérdezte, minden rendben van-e, és szólt nekem, hogy holnap éjjel hazajönnek, ne ijedjek meg, ha esetleg felébresztenének. Mondtam, hogy rendben, és nincs semmi baj, érezzék jól magukat, és várom őket haza. Az üzenet elküldése után még idegességemben elrágtam egy marék rágót egyszerre, aminek citrom íze volt. Nem mentolos, citromos. Imádtam az izét, és most valamiért úgy éreztem, ez kell. hogy nyugodtabb legyek. Be is vált.
     A következő SMS már Andytől jött. ,,A ház előtt várlak, Gyönyörűm." - írta. A ,,Gyönyörűm"et nagybetűvel kezdte, mintha csak a nevem része lenne. Elmosolyodtam, felkaptam a kulcsomat, és lerohantam a lépcsőn. Már amennyire egy telitalpú fekete magassarkúban rohanni lehet.
     Amikor megláttam, azt hittem, kimerítette azt a lehetőséget, hogy aranyos legyen. Egyszerűen szemkápráztató volt, ahogy kinézett. Természetesen imádtam a stílusát, megőrültem érte, de egyszerűen elképedtem ezen az öltözéken.

Azonban ő sem csalódott bennem; tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy felé lépkedek, és olyan tekintete volt, mint egy kisgyereknek, amikor meglátja a hőn áhított ajándékot a karácsonyfa alatt. Meg se tudott szólalni, és mire már ott voltam, egy csókkal teljesen elfojtottam minden szót, ami a torkán kicsúszhatott volna.

HOLNAP FOLYTATOM