*Andy szemszöge továbbra is*
Juliet haraggal, meglepettséggel és megszállottsággal teli tekintete arra késztetett, hogy elhúzzam a kezemet Mirandáétól, aztán rájöttem, hogy nincs miért félnünk, úgyhogy újra megfogtam, és szorosan fűztem össze az ujjainkat, így jelezve riadt kedvesemnek, hogy semmi baj. Juliet egyszer rám, egyszer rá szegezte szikrázó pillantását, és úgy éreztem, egy őrült néz rám, nem tudtam, mi baja lehetett. Aztán hirtelen elindult az utcán.
Miranda értetlenül nézett rám; én sem tudtam mire vélni, mit csinált az imént Miss Simms. Ekkor azonban kicsapódott a kávézó ajtaja, és minden vendég felénk fordult.
- EZZEL A CAFKÁVAL CSALSZ TE SENKIHÁZI? HOGY KÉPZELED??? AZT MONDTAD SZERETSZ, DE MÁR TUDOM, HOGY SOSEM ISMERTELEK IGAZÁN! EGY ROHADÉK VAGY!
- NE BESZÉLJ ÍGY MIRANDÁRÓL! ÉS HOGY MERÉSZELSZ ILYET HAZUDNI ENNYI EMBER ELŐTT? - üvöltöttem vissza.
A szavai hallatán elöntött a düh, egyrészt, mert hazudik, Miranda és mindenki más füle hallatára; azt, hogy Julietet Mirandával csalom. Soha nem tennék ilyet. Másrészt pedig gyerekesen viselkedik, ha azt hiszi, minket egy ilyen átlátszó trükkel szétválaszthat. Legalábbis én ezt hittem. Azonban amikor megláttam a kedvesem döbbent, és lesújtott arcát, megingott a lelkem. Tehát elhinné?
Néztem, ahogy a könnyek lassan csorognak az arcán, miközben meg sem mozdul, csak néz rám. Az a pillantás. Tele fájdalommal, kérdésekkel, és bizalmatlansággal. Én azonban nem szóltam semmit. Képtelen voltam elhinni, hogy elhisz ilyet rólam. Képtelen voltam bármit is tenni miközben Juliet tovább ordibált. Nem hallottam belőle semmit. Minden tompa lett, és hangtalan, szürkeség borult körém ahogy a szerelmem megadta magát a sírásnak, és zokogva rohant ki az ajtón. Visszafordultam Juliet felé, és hirtelen mindent újra észleltem. Gyűlölettel néztem rá. Fogtam magam és kiviharzottam a Black Flowerből.
----------------------------------------------------------------
És aztán felébredtem.
Juliet haraggal, meglepettséggel és megszállottsággal teli tekintete arra késztetett, hogy elhúzzam a kezemet Mirandáétól, aztán rájöttem, hogy nincs miért félnünk, úgyhogy újra megfogtam, és szorosan fűztem össze az ujjainkat, így jelezve riadt kedvesemnek, hogy semmi baj. Juliet egyszer rám, egyszer rá szegezte szikrázó pillantását, és úgy éreztem, egy őrült néz rám, nem tudtam, mi baja lehetett. Aztán hirtelen elindult az utcán.
Miranda értetlenül nézett rám; én sem tudtam mire vélni, mit csinált az imént Miss Simms. Ekkor azonban kicsapódott a kávézó ajtaja, és minden vendég felénk fordult.
- EZZEL A CAFKÁVAL CSALSZ TE SENKIHÁZI? HOGY KÉPZELED??? AZT MONDTAD SZERETSZ, DE MÁR TUDOM, HOGY SOSEM ISMERTELEK IGAZÁN! EGY ROHADÉK VAGY!
- NE BESZÉLJ ÍGY MIRANDÁRÓL! ÉS HOGY MERÉSZELSZ ILYET HAZUDNI ENNYI EMBER ELŐTT? - üvöltöttem vissza.
A szavai hallatán elöntött a düh, egyrészt, mert hazudik, Miranda és mindenki más füle hallatára; azt, hogy Julietet Mirandával csalom. Soha nem tennék ilyet. Másrészt pedig gyerekesen viselkedik, ha azt hiszi, minket egy ilyen átlátszó trükkel szétválaszthat. Legalábbis én ezt hittem. Azonban amikor megláttam a kedvesem döbbent, és lesújtott arcát, megingott a lelkem. Tehát elhinné?
Néztem, ahogy a könnyek lassan csorognak az arcán, miközben meg sem mozdul, csak néz rám. Az a pillantás. Tele fájdalommal, kérdésekkel, és bizalmatlansággal. Én azonban nem szóltam semmit. Képtelen voltam elhinni, hogy elhisz ilyet rólam. Képtelen voltam bármit is tenni miközben Juliet tovább ordibált. Nem hallottam belőle semmit. Minden tompa lett, és hangtalan, szürkeség borult körém ahogy a szerelmem megadta magát a sírásnak, és zokogva rohant ki az ajtón. Visszafordultam Juliet felé, és hirtelen mindent újra észleltem. Gyűlölettel néztem rá. Fogtam magam és kiviharzottam a Black Flowerből.
----------------------------------------------------------------
És aztán felébredtem.
Jej... Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni Andy-vel és Miranda-val :D :)
VálaszTörlés